Balázs még nyár közepén kért fel, hogy írjak egy bemutatkozást magamról. Azóta nagyon sok dolgot másképp látok, így izgalmas volt elővenni a már korábban elkészített jegyzetet és átírni a mai állapotoknak megfelelően.
A Thor Gym-mel való közös munkám 2016 márciusáig nyúlik vissza, jóllehet, a terem nem teljesen volt ismeretlen számomra, lévén a szomszédos terembe jártam jó ideig. Habár szépen jött a külső átalakulás, éreztem, ez kevés nekem, a személytelen környezetet közösségi élményekkel tarkított sportolással akartam leváltani. Eleinte Kolláth Peti volt az edzőm, akinek nagyon sokat köszönhetek, hiszen nem létező versenysportmúltam ellenére is látott bennem potenciált és nem kímélt, ha kishitű voltam magammal szemben.
Egy kisebb sérülést és nagyjából három hónapnyi úszóedzéseket követően 2017. január 2-án előre egyeztetett módon Szentes Balázs oltalma alá kerültem. Balázs sajátos humorvilága és alázata a mozgás iránt azonnal szembeötlött és bátran kijelenthetem, az idők folyamán ez a hasonlóság barátságot szült köztünk.
Magamon észrevettem, hogy amikor egyedül éreztem magam és a munkában sem leltem örömöt maradéktalanul, a funkcionális edzésbe oly mértékben vetettem bele magam, hogy egy túlterhelés okozta sérülés miatt át kellett alakítanom az addig megszokottakat, illetve megváltoztatni a szemléletemet. Balázs és a gyógytornászom felügyelete alatt félévig szinte csak láb- és törzserősítő gyakorlatokat végeztem, aminek meg lett a pozitív hozadéka. Ma már ismét a csapattal együtt edzek némi megszorítással.
Véleményem szerint a Thor rendszerének részét képző UST szint heti három edzése elegendő nem csak egy szint fenntartásához, hanem az erő- és állóképesség fejlesztéséhez is. A korábban leírtak miatt hetente 4 alkalommal reggelente gyógytornázom is, és ha végre megszerzem a második diplomámat, tervezem, hogy heti egyszer fussak vagy ússzak. Ez azért is lenne fontos, mert Balázs versenyekre is jár és ösztönöz mindenkit a részvételre. A Thor Fighters csapattagjaként részt vettem idén a Spartan Race magyarországi futamain és egy kisebb, de annál lelkesebb csapattal az Ultra Balatont is abszolváltam egészen jó eredményeket produkálva.
A sportnál maradva idén rájöttem, de talán jobb kifejezés rá, hogy elfogadtam, az én alkatom nem alkalmas arra, hogy hegyeket mozgassak meg. Felismerve, hogy jól megy a futás és valami extrémet is csináljak, húszkilós súlymellényben 10, 14 km-es távot és félmaratont is teljesítettem. Talán ez a „mindenben én akarok a legjobb lenni” hozzáállás vezetett a sérülésemhez év elején.
Azt gondolom, hogy ha magunkban le tudjuk rendezni azt, hogy az élet számos területén (család, barátok, párkapcsolat, munkahely) is jelen legyünk, a magunk egyensúlya is helyreáll. Szeretem a mozgást, az itteni közösséget és igyekszem minden közös programon részt venni, ahol kicsit más oldaláról megismerhetjük egymást.
Ez a megváltozott életérzés és persze a mozgás adott elég önbizalmat és kitartást ahhoz, hogy fejlődést érjek el a munkámban és a tanulásban is. Jelenleg projekt szakértő vagyok a vasútnál és a másoddiplomám megszerzésének célegyenesében tartok. Habár nem hiszem, hogy mindenben a legjobb lehetek, azért az edzéseken a mindenkori állapotot figyelembe véve a legjobbat próbálom nyújtani némi humorizálás mellett. Szerencsére megvan itt is a vicces rivalizálás és a különböző versenyeken össze is mérhetjük tudásunkat. Némi iróniával vegyítve célom, hogy házi versenyen a képzeletbeli visszapillantó tükörből nézhessem a társakat, akikkel a végén úgyis csak mosolyogva pózolnék…
Heti három alkalommal bemelegítéssel, nyújtással együtt 2-2 órát talán a legtöbb ember megengedhet magának mozgás céljából. Ha még kiváló szakmai hátteret és társaságot is megkíván, Szentes Balázs a megfelelő ember! 🙂