Állítólag sok edző és sportoló egyáltalán nem tulajdonít nagy figyelmet az evezőgépre. Én személy szerint imádom, szerintem az egyik legjobb kardiótevékenység és bármilyen sport mellé passzol. Björn Schinke (a Kölni Strongmove Athletic Club alapítója és tulajdonosa, a német 8-as atlétika edzője) elmagyarázza, min múlik, hogy az evezősök jól használják-e a C2-t.
Az evezés, ugyebár egy olimpiai sportág. Viszont a C2 nem igazán az. Persze vannak olyan bajnokságok, ahova hivatalos C2 versenyen keresztül lehet kvalifikálni (például a minden évben megrendezett Német Ergométeres Evezőbajnokság).
A „fedett pályás evezésben” nem az lényeg, hogy a lehető leggyorsabban előre, aztán vissza csúszkálj és a lehető legnagyobb erőt kifejtve húzd a láncot. Ahhoz, hogy helyesen végezd és főleg atlétikai szempontból hatásos legyen a kivitelezés módja, a következőkre kell figyelned:
- helyes mozgásminta
- az ún. csapás felépítés és variációi
- hogyan építsd fel a csapásokat (alapvető evezéstechnika)
- a helyes mozgásminta alkalmazása a különböző csapásszámok között
- kondíció, minél később fáradj, szem előtt tartva azt, hogy ez még a legmagasabb intenzitáson se menjen a technika rovására.
A csapásfelépítés: magát az evező mozgást hívjuk csapásnak. A csapás a következőkből épül fel:
- előre gördülő mozgás
- elülső visszafordítás
- áthúzás
- hátulsó visszafordítás az úgynevezett hátra dőlésnél, vagyis a végpozícióban
Végpozíció:
Az elindulás általában ebből a pozícióból történik. A lábak teljesen nyújtva vannak, a felsőtest kissé háta dől, a hasfal kissé megnyúlik. A fogantyú a mellkas alatt van, érintve a hasfal felső részét és négy ujj tartja azt, anélkül hogy a hüvelykujj hozzáérne. Mivel a húzás az utolsó két-, maximum 3 ujjpercből indul, így a végpozícióban, a húzás utolsó szakaszában nem lesz kényelmetlen a vállöv számára. A következők figyelhetők meg ezalatt:
- a könyökök kb 45-fokos szögben, kifelé mutatnak, hátul és alul.
- a csukló teljesen egyenes marad (neutrális pozíció!)
- a fogantyú érinti a hasfal felső részét
- a fej neutrális pozícióban marad
- a felsőtest a hátsó pozícióban fix
- a vállak hátrahúzva, lockolva
Ebben a pozícióban, ha a teljes evező mozgást tekintjük, nem marad sokáig a test, de innen fognak majd a karok közvetlen előre nyúlni.
Előre gördülés:
Miután a karok teljesen ki lettek nyújtva, a felsőtest kissé előre mozdul. A kezek a térd előtt vannak, a lábak még mindig teljesen nyújtva. A felsőtestet és a karokat nézve, ez egy nyitott pozíció lesz. A combhajlítók hajlítják a térd ízületeket és megkezdődik az előre gördülés. A felsőtest előre kerül. A lábujjak a trepni szíjainak feszülnek (dorzálextenzió), fix támaszt nyújtva így a combhajlítóknak. Az erőlegurulás addig történik, míg a sarkak kissé elkezdenek felemelkedni és az alsó lábszárak függőleges közeli helyzetbe kerülnek. Ebben a pozícióban a mellkas a térdek fölött kell, hogy elhelyezkedjen, vagy akár még adott esetben érintkezhetnek is.
Hiba: Gyakori technikai hiba akár a hajóban, akár az ergométeren, hogy először a lába hajlanak, ami azt eredményezni, hogy útban lesznek a térdek és át kell emelni a kezeket rajtuk.
Fonotos: Ergométeren minden vertikális mozdulatot kerülni kell. Ellentétben a hajóval, C2-n kizárólag vízszintes mozgások szükségesek.
Tipp: Azért, hogy az alsó lábszárak függőlegeshez a lehető legközelebbi pozíciót tudják felvenni, érdemes a pántokat magasabbra állítani. Ha nem tudsz kellően előre gördülni, akkor addig kell a pántokat lejjebb állítani, míg az alsó lábszárak közel függőleges helyzetbe nem kerülnek.
Kiengedett pozíció:
A következők figyelhetők meg:
- az alsó lábszárak függőlegesek (sarkak a levegőben)
- a felsőtest enyhén előre dől, közel a felső lábszárhoz
- a karok teljesen nyújtva
- a fogás az utolsó három ujjpercen van mind a négy ujjon
- a hüvelykujjak lazán, a fogantyú alatt helyezkednek el
Fontos: az egész evezés egy nagyon fontos kulcspontja a kiengedés pozíciója és az ehhez kapcsolódó elülső visszafordítás mozgásváltoztatása. Az előre gördülésből való áttérés az áthúzásba, késleltetés nélkül, egy dinamikus mozgás kell, hogy legyen, különben lendületvesztés lesz tapasztalható és nagyobb erő fog kelleni a húzáshoz.
Az áthúzás:
Az áthúzás eleje egy erős lábtolásból indul. Fontos, hogy a kissé előre dőlt felsőtest fix maradjon. Még mielőtt a lábak teljesen ki lennének nyújtva, a felsőtest visszadől. Itt újra kulcsfontosságú szerepet játszanak a combhajlítók. Ez a lendület fogja elindítani a befejező húzómozdulatot, ami karból fog történni. Mivel a fő gyorsulást a lábak adják, ebből adódóan, ha megfigyeljük az evezőcsapások erőgörbéjét, ennek a mozdulatnak csekély a jelentősége az egész mozgás során. Amint a már említett végpozíciót elérted, a csapás teljes.
Megjegyzés: a felsőtest párhuzamos elmozdulása az áthúzás kezdetekor bizonyos módon hasonlít a súlyemelésre (kezdőpozíció és az első húzó mozdulat) és mindkét mozgásmintánál hatalmas jelentősége van. Ha hiányzik ez a párhuzamos eltolás, akkor az azt következő mozgás sorozat hibás lesz, vagy legalábbis kevésbé lesz hatékony.
Gyakori hiba: a felsőtest visszahúzása az áthúzás kezdeténél. Ennek a hátrányai sokrétűek lehetnek:
- túl nagy nyomaték (rántás)
- az érzékelt csapáserősség nem felel meg a valós értékének
- ezáltal aránytalanul növeli a kifáradás mértékét
- a húzó mozdulatnál elmarad a felsőtest visszalendülése
- ebből adódóan a gyorsulás mechanizmusa nem a kívántak szerint épül majd fel
- ehelyett a húzás végén még rántani kell a fogantyún
Ezen utasítások betartásával nagyban tudsz javítani a technikádon. Miért érné meg csiszolni rajta? Helyes technikával jobb teljesítményre leszel képes, később fogsz kifáradni, tovább leszel képes evezni és ezáltal javíthatsz az állóképességeden.
Konklúzió: a helyes mozgás elsajátítását követően a technika folyamatos tanulása elengedhetetlen, mindegy, hogy mit sportolsz. A maximumot csak így tudod kihozni magadból.
Forrás: Functional Training Magazin – 2019/3